Ptah

 PTAH

Az ókori egyiptomi hitrendszer egyik főistene,a Triádok,közvetlenül a megnyilvánult teremtő alatt-Memphis Főistene,.világteremtő isten-Azon Istenek közé tartozik akiknek NINCS állati alakjuk.

Kék, fejre simuló sapkában álló  múmiaként szokás ábrázolni, kezében összefogott dzsed-oszloppal, uasz-jogarral, ANKHAL– a három szimbólumot időnként egyetlen JOGARRÁ kombinálták össze a későbbi korokban. Alakját időnként könnyű összetéveszteni HONSZU-val,ám Ptah nem visel más fejdíszt, míg Honszut gyermektinccsel és néha THOT-hasonló holdas fejdísszel szokták ábrázolni. Triászának ő a főalakja, felesége SHEKMETa félelmetes, kettős természetű, oroszlánfejű istennő, fiuk a lótuszkoronásNEFERTUM.

Ptah tisztelete legalábbis egyidős Memphisszel és az egyesített birodalommal. Még a város egyik nevében is megtalálható: Hut-ka-Ptah jelentése: „Ptah lelkének háza”. Első ábrázolása egy I. dinasztia idejéből való kőedényen került elő –  Tarkhan mellett találtak, Memphisztől délre. Ez a déli irány szinte szimbolikus is lehetne, ugyanis Ptah memphiszi temploma a város falától délre állt – innen ered Ptah egyik állandó jelzője, a „falától délre levő”. Ptahot a kézművesek és művészetek isteneként is tisztelték, ennek jeléül főpapja a „nagy, a kézművesek vezetője” címet viselte. Ezért az ókori görögök Ptahot azonosították HEPHAISZTOSZ (az istenek kovácsa) alakjával. Kultusza térben és időben egyaránt elterjedt volt a Két Országban a középbirodalom korától a Későkorig.

Tisztelete mindig nagy súlyt kapott. Szokarisz(Krokodil fejű Isten )a memphiszi nekropolisz oltalmazója (kinek emlékétSZAKKARA a nevében is őrzi egy idő után beleolvadt alakjába, majd OSIRIS-el került szorosabb összefüggésbe, többek között az ÁPISZ bikák kapcsán. Ennek ellenére elkerülte a teljes azonosítást – ebben is a ritka kivételek közé tartozik.

Történelmi Fennmaradás

Magának a Memphiszi Teológiának fennmaradása is érdekes történet. Szövege szerint egy ősrégi, féregrágta papiruszon találták Sab-ka fáraó idején, és, hogy a pusztulástól megóvják, kőbe vésték. (Megmaradt töredéke aBRTISH MUZEIÚMban található.) Ezzel a férgek dolgát jócskán megnehezítették, de korunk kutatóiét is. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a régi korokat nagyra becsülő, a régi iratok nyelvét jól ismerő és ügyesen utánzó időszakban nem csak a nagyobb nyomaték kedvéért hivatkoztak-e az óbirodalmi ősökre, mint az gyakori volt ebben a korban.

Ptah és a Memphiszi Teológia érdekes ellentmondásban áll ATUMMMAL és a hozzá kapcsolódó teremtésmítosszal. (Teremtésmítoszokban ugyanis az egyiptomiak nem szenvedtek hiányt!) A teremtő aktus Ptahnál pusztán szellemi, míg Atumnál az anyag az elsődleges. Atum önnemzéssel teremtette a világot, Ptah viszont a gondolat és a szó erejével. Az egyiptomi felfogás szerint a „valóság” létrehozásához az kellett, hogy a szív kigondolja és a száj kimondja azt, ami megvalósul. Az első ahhoz, hogy, mint idea megjelenhessen, a második azért, hogy az idea valósággá válhasson. (Ez az eszme visszacseng a mai ezoterikus gondolkodásban is!) Ptah a teremtéskor – az egyiptomiak úgy hívják: az első alkalom – nem csak a világot hozta létre, hanem az isteneket és azok alakját, szentélyeit, rituáléit is:

„Ptah elégedett volt, minekután megteremtett minden dolgot és minden isteni szót. Megalkotta az isteneket, létrehozta a városokat, kijelölte Ő a kerületeket (nomoszokat). Elhelyezte az isteneket szentélyeikbe, elrendelte áldozataikat, szentélyeiket megalapítván. Olyanná tette a testüket, hogy szívük elégedett legyen.” (Kákossy László fordítása)

Az anyag és a szellem világnézete áll itt szemben egymással! Szembenállásuk azonban megmaradt a hitvita szintjén, nem vont magával tényleges összeütközést, vallásháborút. A szó, a név teremtő erejének egyiptomi mítosza nem egyedülálló elképzelés az ókorban. Az akkád (babiloni) teremtés-eposz, azENUMA ELISH  kezdete is erre utal:

„Midőn fönt az ég nevetlen, S alant a föld szintazonképp; (…) Nem volt szárazföld se, víz se, s egyike sem az isteneknek, név nélkül szunnyadott a sors is”. (Rákos Sándor foritása fordítása)

Ptah temploma