Nofertum

Nofertum

Ókori egypotomi Istenság ,Ptah és SehkMet fia A három Istenek,a TRIÁDOK egikye.Kultuszközpontja Memphisz volt. Neve jelentése: A mindenség szépsége. Általában az illatszerek isteneként szokták említeni, pedig ő elsősorban a teremtéskor az ősvízből kiemelkedő Lótiszvirág mint szépség teremtéséének Istne
A Hermopoliszi temtésmítosz szerint kezdetben csak a káosz sötét vize,NUN  létezett, egészen addig, amíg egy lótuszvirág ki nem emelkedett a mélyéből. Egy erős fénysugár hatására a virág kinyitotta szirmait és a kelyhében egy ifjú isten ült. Kellemes illat szállt fel, és világosság áradt az isteni gyermek testéből, ő volt a teremtő, a Napisten, minden élet forrása. A mítosz szerint mikor a Nap nyugaton lemegy, akkor ebben a lótuszvirágban rejtőzik el, mely újra összecsukódik felette. Reggel, a kinyíló virág újra útjára engedi a Napot, hogy az megtehesse nappali útját a Föld körül. Nofertumot nem csak a kék lótusszal (Nymphaea cerulea) azonosították, hanem magával a Napistennel,ATUMMAL. Mint Atum egyik megjelenési formáját, gyakran a „Fiatal Tum” névvel illették.
A PIRAMISSZÖVEGEKBEN(PT 266) úgy nevezik, hogy „a lótuszvirág, amely RÉ orra előtt van”, ez arra utal, hogy az illattal való kapcsolata egészen korai. A szöveg egy Ré elleni lázadásról mesél, ami még akkor esett meg, mikor a Napisten még gyermek volt. Az ellenségei úgy döntenek, hogy reggel, amikor keleten van, támadást intéznek ellene. Heves küzdelem alakul ki, mely Ré védelmezőinek győzelmével végződik. Egy meglepő részlete ennek a történetnek, hogy Ré a mindent eldöntő ütközetben az orrlyukai alatt egy lótuszvirágot visel.
Uadzstenek ,a Kobraistennőnekek is nevezett SehkMet fiaként  is nevezték anyját ,
a, Uadzset védelmező szemét is. Mikor a szoláris istenségként a forrósággal és tűzzel is kapcsolatban álló Ré védelmezőjének tartották, Uadzsetet képesnek gondolták arra, hogy tüzet fújjon a támadókra, ahogy a kobra mérget köp ellenségei szemébe.

Általában férfiként ábrázolják, fején viseli a lótuszvirágot, melyet még kettős tolldísz, valamint két nyakláncellensúly, azaz menat is fokozhat. Általában rövid kötényt visel, kezében gyakran tart khepes-sarlót, ez valószínűleg egyik jelzőjére utal, khener taui – a Két Ország (Felső- és Alsó-Egyiptom) védelmezője. Az ősi teremtésmítoszhoz való kapcsolata miatt lótuszvirágon ülő gyermekként is megjelenítették, ennek a motívumnak egy változata az a fából készült szobor, melyet TUTANKAMMUNsírjában találtak meg. Egy lótuszvirágból kiemelkedő gyermekfejet örökít meg, az istent itt a fáraó arcvonásaival ábrázolják. Ugyanez a jelenet kíséri a HK. 81. fejezetét, melynek címe „mondás a lótusszá váláshoz”. Szimbolikus megjelenítése ez a Napisten mindennapos újra felkelésének és a halott újjászületésének. Az ilyen ábrázolások esetében feltehetőleg Nofertumot és a Napistent azonosítják és valószínűleg az uralkodó is azonosul mindkét istennel.
ShetkMet faiként  Nofertumnak előfordul oroszlánfejű ábrázolása is. Megjelenik még oroszlán hátán állva, valamint oroszlán alakban is, lótusz fejékével.
Nofertumot a lótuszvirággal való kapcsolata miatt nemcsak az újjászületéssel, hanem a szépítkezéssel és a gyógyítással is összekapcsolták.

Nofertumra úgy tekintettek, mint a Napisten egyik megjelenési formájára. Egyiptom védelmezője volt, aki pusztító és gyógyító hatalommal egyaránt rendelkezett. Virága, a lótusz, a termékenység és a túlvilági újjászületés szimbóluma, Egyiptom legkedveltebb növényeinek egyike volt.Neve a Nefer (vagy NETJER) a gyógyítást szimbolizálja.

Ptah

 PTAH

Az ókori egyiptomi hitrendszer egyik főistene,a Triádok,közvetlenül a megnyilvánult teremtő alatt-Memphis Főistene,.világteremtő isten-Azon Istenek közé tartozik akiknek NINCS állati alakjuk.

Kék, fejre simuló sapkában álló  múmiaként szokás ábrázolni, kezében összefogott dzsed-oszloppal, uasz-jogarral, ANKHAL– a három szimbólumot időnként egyetlen JOGARRÁ kombinálták össze a későbbi korokban. Alakját időnként könnyű összetéveszteni HONSZU-val,ám Ptah nem visel más fejdíszt, míg Honszut gyermektinccsel és néha THOT-hasonló holdas fejdísszel szokták ábrázolni. Triászának ő a főalakja, felesége SHEKMETa félelmetes, kettős természetű, oroszlánfejű istennő, fiuk a lótuszkoronásNEFERTUM.

Ptah tisztelete legalábbis egyidős Memphisszel és az egyesített birodalommal. Még a város egyik nevében is megtalálható: Hut-ka-Ptah jelentése: „Ptah lelkének háza”. Első ábrázolása egy I. dinasztia idejéből való kőedényen került elő –  Tarkhan mellett találtak, Memphisztől délre. Ez a déli irány szinte szimbolikus is lehetne, ugyanis Ptah memphiszi temploma a város falától délre állt – innen ered Ptah egyik állandó jelzője, a „falától délre levő”. Ptahot a kézművesek és művészetek isteneként is tisztelték, ennek jeléül főpapja a „nagy, a kézművesek vezetője” címet viselte. Ezért az ókori görögök Ptahot azonosították HEPHAISZTOSZ (az istenek kovácsa) alakjával. Kultusza térben és időben egyaránt elterjedt volt a Két Országban a középbirodalom korától a Későkorig.

Tisztelete mindig nagy súlyt kapott. Szokarisz(Krokodil fejű Isten )a memphiszi nekropolisz oltalmazója (kinek emlékétSZAKKARA a nevében is őrzi egy idő után beleolvadt alakjába, majd OSIRIS-el került szorosabb összefüggésbe, többek között az ÁPISZ bikák kapcsán. Ennek ellenére elkerülte a teljes azonosítást – ebben is a ritka kivételek közé tartozik.

Történelmi Fennmaradás

Magának a Memphiszi Teológiának fennmaradása is érdekes történet. Szövege szerint egy ősrégi, féregrágta papiruszon találták Sab-ka fáraó idején, és, hogy a pusztulástól megóvják, kőbe vésték. (Megmaradt töredéke aBRTISH MUZEIÚMban található.) Ezzel a férgek dolgát jócskán megnehezítették, de korunk kutatóiét is. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a régi korokat nagyra becsülő, a régi iratok nyelvét jól ismerő és ügyesen utánzó időszakban nem csak a nagyobb nyomaték kedvéért hivatkoztak-e az óbirodalmi ősökre, mint az gyakori volt ebben a korban.

Ptah és a Memphiszi Teológia érdekes ellentmondásban áll ATUMMMAL és a hozzá kapcsolódó teremtésmítosszal. (Teremtésmítoszokban ugyanis az egyiptomiak nem szenvedtek hiányt!) A teremtő aktus Ptahnál pusztán szellemi, míg Atumnál az anyag az elsődleges. Atum önnemzéssel teremtette a világot, Ptah viszont a gondolat és a szó erejével. Az egyiptomi felfogás szerint a „valóság” létrehozásához az kellett, hogy a szív kigondolja és a száj kimondja azt, ami megvalósul. Az első ahhoz, hogy, mint idea megjelenhessen, a második azért, hogy az idea valósággá válhasson. (Ez az eszme visszacseng a mai ezoterikus gondolkodásban is!) Ptah a teremtéskor – az egyiptomiak úgy hívják: az első alkalom – nem csak a világot hozta létre, hanem az isteneket és azok alakját, szentélyeit, rituáléit is:

„Ptah elégedett volt, minekután megteremtett minden dolgot és minden isteni szót. Megalkotta az isteneket, létrehozta a városokat, kijelölte Ő a kerületeket (nomoszokat). Elhelyezte az isteneket szentélyeikbe, elrendelte áldozataikat, szentélyeiket megalapítván. Olyanná tette a testüket, hogy szívük elégedett legyen.” (Kákossy László fordítása)

Az anyag és a szellem világnézete áll itt szemben egymással! Szembenállásuk azonban megmaradt a hitvita szintjén, nem vont magával tényleges összeütközést, vallásháborút. A szó, a név teremtő erejének egyiptomi mítosza nem egyedülálló elképzelés az ókorban. Az akkád (babiloni) teremtés-eposz, azENUMA ELISH  kezdete is erre utal:

„Midőn fönt az ég nevetlen, S alant a föld szintazonképp; (…) Nem volt szárazföld se, víz se, s egyike sem az isteneknek, név nélkül szunnyadott a sors is”. (Rákos Sándor foritása fordítása)

Ptah temploma

ShekMet

Felirat hozzáadása

      ShekMet  a hatalmas

  

Az ókori Egyiptom oroszlánistennői közül Szahmet a legjelentősebb. Számos más egyiptomi istennőhöz hasonlóan, személyiségének két oldala van, egyrészről veszélyes és pusztító, másrészről védelmező és gyógyító szerepet is betöltött.

Általában oroszlánfejű nőalakként ábrázolták. Gyakran visel hosszú parókát és napkorongot a fején. Hosszú ruháját gyakran vörösre festették, egyik jelzője a „Vörös Vászon Úrnője”.  Ritkán állati formában, oroszlánként is megjelenítették. Szahmet és Mut istennő összeolvadását jelölik az oroszlánfejű, kettős koronát viselő nőalakok.

III. Amenhotep uralkodása alatt több száz szobrát állították fel Szahmetnek Karnakban, Mut templomában, valamint a király halotti templomában, Théba nyugati oldalán. Ezek a szobrok feketegránitból, vagy dioritból készültek és állva, vagy ülve ábrázolták az istennőt, sok esetben papirusz-jogart tartva a kezében. A papirusz az istennő „származási helyének”, Alsó-Egyiptomnak a szimbóluma. 

Úgy tartották róla, hogy szájából tüzet lehel ellenségeire. A forró sivatagi szeleket „Szahmet lélegzetének” nevezték. Szahmetnek félelmetes démonok állnak a szolgálatában, akik minden parancsát feltétel nélkül végrehajtják, lándzsákkal, nyilakkal, és késekkel vannak felfegyverezve, istennőjük parancsára háborút, járványokat, és betegségeket terjesztenek. Az istennő ugyanakkor védelmet nyújtott a járványokkal szemben, egyik jelzője az „Élet Úrnője”. Az orvosok és állatorvosok védőistennője volt. Számos uralkodó választotta személyes patrónusának, megpróbálva így az istennő hatalmát sajátjához kapcsolni. ShekMet a háborúban segítségére volt a fáraónak, hogy győzedelmeskedjen ellenségein.

Ré leánya, és a Nap pusztító erejét szimbolizálja. Az egyik legfontosabb megjelenési formája a Napisten szemének. Nevének jelentése hatalmas, ez is utal erejére. Feladata, hogy elpusztítsa a Nap ellenségeit.

Mítosz meséli el, hogyan írtotta ki majdnem az emberiséget, ebben az aspektusában Hathor-ral azonosul.

Az emberek a megöregedett Napisten ellen lázadoztak, aki elküldte szemét, oroszlánképében, hogy foglyul ejtse a zúgolódókat. Az istennő azonban nem ejtett foglyokat, hanem szörnyű mészárlást vitt végbe az emberek között. Ré napisten szívében szánalom ébredt az emberek iránt, és hogy megfékezze vérengző leányát, cselt eszelt ki.

 „- Menjenek a követeim gyorsan, mint a testet követő árnyék - adta ki a parancsot – Elephantiné szigetére, és hozzanak nekem onnan jó sok vörös festékanyagot.

A követek teljesítették a parancsot és egykettőre meghozták a festékanyagot. A napisten ezt szolgálólányaival megőröltette, s azután árpából készült sört kevertetett belé. Olyan lett az egész, mint a vér, és olyan lett, hogy hétezer söröskorsót töltöttek meg vele.

Ezután a napisten kiöntötte a részegítő italt. Másnap az istennő csodálkozva látta, hogy a földek különös vörös folyadékkal vannak elárasztva.

 „A folyadék visszatükrözte az ő félelmetes oroszlánarcát, és ő közelebb hajolt, hogy jobban lássa magát. Eközben néhány csepp a száját érte, és szerfölött ízlett neki. Kezdett inni belőle, és nem is hagyta abba jó ideig, úgyhogy teljesen lerészegedett tőle. Így aztán nem jutott hozzá, hogy az embereket pusztítsa.

A napisten pedig mosolygott és örvendezett magában, hogy ezzel a csellel sikerült az embereket a pusztulástól megmentenie

ShekMet számos istenhez kapcsolódott. Memphis-ben Ptah feleségeként, és Nofertum anyjaként tisztelték. Magába olvasztott számos kevésbé jelentős istennőt, mint Ankhtawy úrnője. Gyakran azonosították Hathor istennővel, illetve a thébai Mut istennővel, és annak vad, agresszív tulajdonságainak megtestesülése lett. Azonosították még Pakhet-tel, Közép-Egyiptom oroszlánistennőjével. Úgy tartották, hogy ShekMetbékés oldalát testesíti meg, a „macskává szelídült” Basztet.

Az istennő fő kultuszközpontja Memphisz volt, de számos más helyen volt temploma. Szentélyt építettek a számára Abusir-ban. Ezen a területen az istennő már az ötödik dinasztia idején megjelenik reliefeken. A nyugat Deltában, Kom el-Hisn-ben Szahmet-Hathor templom található. Emellett számos templomban megörökítették egészen a görög-római korig.

Az istennő oroszlán feje megjelenik úgynevezett égiszeken, melyeket az Újbirodalomtól használtak kultikus szertartások alkalmával az istennő kiengesztelésére.

A népi mágiában egy ruhadarab felett, kellett elmondani, „Az év utolsó napjának könyve” című mondást. Ezt a ruhadarabot a nyak körül viselték az év végi, veszélyesnek tartott időszakban. Úgy tartották, hogy az istennő az év utolsó 5 napján, az ún. epagomenális napokon ledobja bilincseit, és a nép félt, hogy emiatt az éves ciklus nem tud megújulni. Az emberek ilyenkor ajándékokat – legtöbbször ShekMet, vagy Basztetet formázó amuletteket - készítettek neki, és himnuszokat énekeltek hozzá, hogy megnyugtassák, kiengeszteljék.

SehkMet gyógyító  terme  egy magas rangú pappal