![]() |
Felirat hozzáadása |
ShekMet a hatalmas
Az ókori Egyiptom oroszlánistennői közül Szahmet a legjelentősebb. Számos más egyiptomi istennőhöz hasonlóan, személyiségének két oldala van, egyrészről veszélyes és pusztító, másrészről védelmező és gyógyító szerepet is betöltött.
Általában oroszlánfejű nőalakként ábrázolták. Gyakran visel hosszú parókát és napkorongot a fején. Hosszú ruháját gyakran vörösre festették, egyik jelzője a „Vörös Vászon Úrnője”. Ritkán állati formában, oroszlánként is megjelenítették. Szahmet és Mut istennő összeolvadását jelölik az oroszlánfejű, kettős koronát viselő nőalakok.
III. Amenhotep uralkodása alatt több száz szobrát állították fel Szahmetnek Karnakban, Mut templomában, valamint a király halotti templomában, Théba nyugati oldalán. Ezek a szobrok feketegránitból, vagy dioritból készültek és állva, vagy ülve ábrázolták az istennőt, sok esetben papirusz-jogart tartva a kezében. A papirusz az istennő „származási helyének”, Alsó-Egyiptomnak a szimbóluma.
Úgy tartották róla, hogy szájából tüzet lehel ellenségeire. A forró sivatagi szeleket „Szahmet lélegzetének” nevezték. Szahmetnek félelmetes démonok állnak a szolgálatában, akik minden parancsát feltétel nélkül végrehajtják, lándzsákkal, nyilakkal, és késekkel vannak felfegyverezve, istennőjük parancsára háborút, járványokat, és betegségeket terjesztenek. Az istennő ugyanakkor védelmet nyújtott a járványokkal szemben, egyik jelzője az „Élet Úrnője”. Az orvosok és állatorvosok védőistennője volt. Számos uralkodó választotta személyes patrónusának, megpróbálva így az istennő hatalmát sajátjához kapcsolni. ShekMet a háborúban segítségére volt a fáraónak, hogy győzedelmeskedjen ellenségein.
Ré leánya, és a Nap pusztító erejét szimbolizálja. Az egyik legfontosabb megjelenési formája a Napisten szemének. Nevének jelentése hatalmas, ez is utal erejére. Feladata, hogy elpusztítsa a Nap ellenségeit.
Mítosz meséli el, hogyan írtotta ki majdnem az emberiséget, ebben az aspektusában Hathor-ral azonosul.
Az emberek a megöregedett Napisten ellen lázadoztak, aki elküldte szemét, oroszlánképében, hogy foglyul ejtse a zúgolódókat. Az istennő azonban nem ejtett foglyokat, hanem szörnyű mészárlást vitt végbe az emberek között. Ré napisten szívében szánalom ébredt az emberek iránt, és hogy megfékezze vérengző leányát, cselt eszelt ki.
„- Menjenek a követeim gyorsan, mint a testet követő árnyék - adta ki a parancsot – Elephantiné szigetére, és hozzanak nekem onnan jó sok vörös festékanyagot.
A követek teljesítették a parancsot és egykettőre meghozták a festékanyagot. A napisten ezt szolgálólányaival megőröltette, s azután árpából készült sört kevertetett belé. Olyan lett az egész, mint a vér, és olyan lett, hogy hétezer söröskorsót töltöttek meg vele.
Ezután a napisten kiöntötte a részegítő italt. Másnap az istennő csodálkozva látta, hogy a földek különös vörös folyadékkal vannak elárasztva.
„A folyadék visszatükrözte az ő félelmetes oroszlánarcát, és ő közelebb hajolt, hogy jobban lássa magát. Eközben néhány csepp a száját érte, és szerfölött ízlett neki. Kezdett inni belőle, és nem is hagyta abba jó ideig, úgyhogy teljesen lerészegedett tőle. Így aztán nem jutott hozzá, hogy az embereket pusztítsa.
A napisten pedig mosolygott és örvendezett magában, hogy ezzel a csellel sikerült az embereket a pusztulástól megmentenie
ShekMet számos istenhez kapcsolódott. Memphis-ben Ptah feleségeként, és Nofertum anyjaként tisztelték. Magába olvasztott számos kevésbé jelentős istennőt, mint Ankhtawy úrnője. Gyakran azonosították Hathor istennővel, illetve a thébai Mut istennővel, és annak vad, agresszív tulajdonságainak megtestesülése lett. Azonosították még Pakhet-tel, Közép-Egyiptom oroszlánistennőjével. Úgy tartották, hogy ShekMetbékés oldalát testesíti meg, a „macskává szelídült” Basztet.
Az istennő fő kultuszközpontja Memphisz volt, de számos más helyen volt temploma. Szentélyt építettek a számára Abusir-ban. Ezen a területen az istennő már az ötödik dinasztia idején megjelenik reliefeken. A nyugat Deltában, Kom el-Hisn-ben Szahmet-Hathor templom található. Emellett számos templomban megörökítették egészen a görög-római korig.
Az istennő oroszlán feje megjelenik úgynevezett égiszeken, melyeket az Újbirodalomtól használtak kultikus szertartások alkalmával az istennő kiengesztelésére.
A népi mágiában egy ruhadarab felett, kellett elmondani, „Az év utolsó napjának könyve” című mondást. Ezt a ruhadarabot a nyak körül viselték az év végi, veszélyesnek tartott időszakban. Úgy tartották, hogy az istennő az év utolsó 5 napján, az ún. epagomenális napokon ledobja bilincseit, és a nép félt, hogy emiatt az éves ciklus nem tud megújulni. Az emberek ilyenkor ajándékokat – legtöbbször ShekMet, vagy Basztetet formázó amuletteket - készítettek neki, és himnuszokat énekeltek hozzá, hogy megnyugtassák, kiengeszteljék.
No comments:
Post a Comment